Édesanyám mindig arra tanított, hogy ne csak olvassak valamit, hanem próbáljam értelmezni is a szöveget. Ha meg már értem, akkor az egyes ismereteket kapcsoljam össze, lássam az összefüggéseket. Ez a hozzáállásom a mai napig megmaradt. Hogy miért írom ezt? Mert eléggé hihetetlen dolognak tűnik, hogy a vasúti táblákkal kapcsolatos törvénytervezetet úgy akarják nekünk „eladni", mint egy olyan megoldást, amely előre visz, pedig kizárólag újabb „rendszerhibát" okoznak vele.

                                       Kép: iho.hu

A nyelvhasználati kérdésben a vasúti táblák ügye egy közös és szimbolikus ügy. A kérdésnek alapvetően a magyar nyelv hivatalos és vizuális használatának kötelezettségéről kell szólnia, nem arról, hogy holmi „lehetséges kezeléssel" próbálkoznak egyes parlamenti képviselők. Meg kellene végre érteniük, hogy a kérdés arról szól, biztosítja-e az ország a magyar nyelv hivatalos használatának lehetőségét úgy, hogy az kötelező érvényű legyen mindenkire nézve – ahogy azt feltételezi a Szlovákia által is ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Még másként: elhisszük-e végre, hogy a kisebbségi jogok az egyetemes emberi jogok szerves része, amelyen belül egyszerűen nem léteznek félmegoldások ('a la akinek van pénze, annak joga is van, akinek nincs, tartsa a száját).

Természetesen értem, hogy a politikai marketing szempontjából jó kihasználni annak lehetőségét, hogy elmondhassák: mi megtettük, mindent, amit lehetett, most erre volt politikai akarat. (Kizárólag margómegjegyzésként egy példa: ilyen megközelítéssel, anno valószínűleg Dobóék kivonultak volna az Egri várból). Emlékszem, ezeket a hangzatos nyilatkozatokat közel egy éve a kormánybiztos is megtette, aki egy hónapon belül valós megoldást kínált. Aztán jött a második kör, amikor is februárban már a polgármesteri találkozók keretében próbálták másra hárítani a felelősséget. Ami az ügy pikantériája, hogy a Radičová-kormány közlekedési államtitkára sem igazán érti az ügy lényegét. Igaz, persze, hogy ő is politikus, s neki is volt már „ezt is megoldottuk" nyilatkozata a kétnyelvű útjelző táblák ügyében, holott abban sem történt semmi. Pontosabban: annyi történt, hogy a civilek tábláját másnapra az útkarbantartó kivágta, de azért csak megoldották ezt is!

Az ügyben való tájékozottság kedvéért ismétlem, hogy tudatosítsuk: Szlovákia ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és ezzel összhangban kellene egy-egy törvényt előkészíteni. Ha esetleg nem találnák, íme.

Azon sem lepődöm meg különösebben, hogy azonnal támadást kapunk, amint valami konstruktív kritikát megfogalmazunk. A politikai ellenfelek meghallgatása helyett Szlovákiában gyakran használják inkább a lejáratás módszerét. Pedig ebben az ügyben is érvényes lehetne inkább az ősi igazság: több szem többet lát....

Magyarán: sajnálom, hogy egyesek oda jutottak, inkább nem veszik észre a lényeget, csak hogy kimondhassák: amit más mond, az kizárólag ellenük fogalmazódik meg és rossz. Pedig ennél sokkal lényegesebb, hogy valós és kielégítő megoldások szülessenek.

Öry Péter