Ha cinikusan akarnék válaszolni a „hogyan tovább” kérdésre, azt válaszolnám: semmi esetre sem visszafelé. Ne vissza azokba a múlt századi kilencvenes évekbe, amikor kis országunk „fekete lyuk” volt Európa térképén, s amikor a pénzügyi gondokkal küszködő központi hatalom a spórolást a közigazgatási intézményrendszer karcsúsításával, hivatalok összevonásával és miegyebekkel kezdte, fittyet hányva a polgárok érdekeire, vagy ha úgy tetszik, az ügyintézési, az utazási és egyéb más kiadásokat a polgárok nyakába varrta, mert neki így volt kényelmes.

 Az új generáció képviselői, tehát a mai fiatalok vajmi keveset tudnak – tudhatnak arról, hogy a kommunista időszakban nemcsak az ideológia, hanem a napi ügyintézés is központilag irányított volt. Minden, ami ma vállalkozásnak minősül, a kommunista párt egyeduralmán keresztül olyannyira központi irányítású volt, hogy mindig és mindenkinek megmondta a felettese, mit tegyen, azaz: mit szabad tennie! És amire nem volt engedély, az a gyakorlatban tiltott volt. A kommunizmus üzletpolitikája is ennek az irányítási metódusnak a rendszerében működött.

Az Óperencián és az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy modern kiskirályokra épülő királyság. Ebben a királyságban több nyelvet használtak, ezért a királyság vezetői – kiskirályok - kitalálták, hogy egy nagy Varázsló hírében álló, Komló nevű személyre bízzák azt az aranytallérokkal teli tarisznyát, amelynek célja a nyelvi sokszínűség biztosításának segítése– támogatása volt.