Az ember életében sokszor lépked lépcsőkön. Lépcsőkön halad közösségünk is, hiszen felfelé (vagy lefelé?) halad.

A lépcsőknek több típusa van, persze attól függően, honnan is nézzük. Van, ami felfele vezet és van, ami a mélybe. Léteznek még természetesen mozgólépcsők is, melyek fel és le is vezethetnek, de abban eltérnek a klasszikus lépcsőktől, hogy gyorsabban szállítják a rajtuk állókat.  

A társadalomban is lehetnek lépcsők, melyek az adott közösséget felfele vagy lefele viszik. A kisebbségben elő közösségek esetében ugyancsak megfontolandó, hogy melyik lépcsősoron és milyen irányba indulunk el. Történt pár éve, hogy egy közös lépcsősor kettévált, és az egyik mozgólépcső lett.  Először úgy tűnt, a mozgólépcső a nyerőbb, de ma már ez nem ennyire egyértelmű. Hogy miért is van így? Mert lehet, kiderül, hogy a nem ugyanoda vezet, mint régimódi klasszikus lépcső, amit bizony – akár lihegve és fújtatva - kell megmásznunk.

Míg mi a saját lihegésünkkel voltunk elfoglalva, elsiklottunk azon tény felett is, hogy hát bizony a mozgólépcső egy új közösségi jelenséget is magával hozott. A mi kisebbségi közösségünk tagjait első fokon rászoktatta, hogy akár a többségi társadalom embereit is támogathatják. Aztán jött a március 5-i újabb tanulság: az emberek egy része nem akart lépcsőzni, egy része pedig újabb kis lépcsőre lépett, kisebbségiként már nem a többségi társadalmi emberek mellé állt, hanem egyenesen átszállt a többség lépcsőjére  - magyarán: nem többségi politikus, hanem többségi politikai pártot támogatott ama ki tudja hová vezető lépcsősoron.

Eltelt egy hét és már március 12-t írunk, de a lépcsősorok átrendeződése most sem állt le. Épp annak lehetünk tanúi, hogy egy újabbat (ki tudja hová vezetőt) akarnak bemutatni nekünk. Még senki nem látta, senki nem hallott róla, de majd azt akarják beadni nekünk a mindig felfele lépkedni vágyó rétegnek, hogy az lesz az igazi, ha a mi közösségünk lépcsőit a tőlünk távoli jobbra meg balra lévő lépcsőkkel kell összekötni. Közben persze azzal is maszatolnak páran, hogy miképp lehetne a mozgó, fém lépcsőket  a klasszikusokkal egy rendszerbe fogni. Elmondom hát: ezt sajnos nem lehet. Egy dolgot lehet tenni, szólni az embereknek: más ne döntsön helyettük, hogy merre és hogyan akarnak haladni.

Lassan egy lépcsőlabirintus alakul ki, amely mellett még a knósszoszi útvesztő is gyermetegnek tűnhet, de hát mi már csak ilyenek vagyunk: szeretünk lihegve és fújtatva is előre és csakis felfele menni.

Őry Péter