Tegnap óta feltehetjük a kérdést: ki képviseli a pozsonyi törvényhozásban a szlovákiai magyarok érdekeit? Milyen politikai értékrendet, közösségi érdekérvényesítést képviselnek azok a „honatyák”, akik a választási kampányban ilyen szlogenekkel dobálóztak: „A jellem dönt”? A napnál világosabbá vált, ki képviseli valójában a felvidéki magyarok – és a szlovákok – érdekeit. Az állampolgársági törvény módosítását ugyanis három tisztességes szlovák képviselő kezdeményezte: Ondrej Dostál, Martin Poliačik és Peter Osuský. A 150 tagú parlamentben 27-en szavazták meg, hogy módosuljon a diszkriminatív, alkotmányellenes (valójában magyarellenes) törvény. A Most-Híd magyar képviselői nem szavaztak. Kíváncsian várjuk, meddig ér a fantáziájuk, és milyen magyarázatokkal állnak elő ezek a „jellemes” emberek.
Lehet átkozódni és lehet hüledezni, de a tény attól még tény marad: a Most-Híd vegyespárt magyar képviselői szembefordultak a választóik akaratával. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy közel százezer magyar azért adott volna mandátumot a híd-as képviselőknek, hogy összebútorozzanak a Szlovák Nemzeti Párttal, majd az első adandó alkalommal választóik, a szlovákiai magyarok ellen forduljanak. Mivel Szlovákiában (mint a parlamenti demokráciák többségében) a választott képviselők visszahívhatatlanok, ettől kezdve gyakorlatilag azt csinálnak a polgároktól kapott felhatalmazásukkal, amit csak akarnak.
A választások után, amikor a Híd koalícióra lépett Fico Smer-ével és a Szlovák Nemzeti Párttal, mindenki számára világossá vált, hogy Bugárék visszaéltek a bizalommal, és elárulták szavazóikat. Savanyú a szőlő? – kérdezhetnénk ironikusan. A helyzet azonban nem ironikus, sokkal inkább tragikus. Mert tragédia, hogy huszonhat évvel a rendszerváltás után olyan érvekkel lehet védeni a védhetetlent, mint a diktatúra idején. Akkor sokan úgy álltak be a kommunista pártba, hogy nem értenek ugyan egyet a rendszerrel, de ott kell lenniük a hatalomban. Ez az önámítás gyakorlatilag prostituálta a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség jókora tömegét. A politikai prostitúció tovább folytatódik a szabad világban is. Mert sokan azt hiszik: a szabadság egyenlő azzal, hogy mindent szabad.
A kérdés tehát nem is az, hogy kit vagy mit képviselnek a Híd magyarjai, mit követtek el tegnap, és mit várhatunk tőlük a következő hetekben-hónapokban, hanem az, hogy milyen mentális állapotban találtatik a felvidéki magyarság. Hogy van-e lejjebb? Hogy valóban mindent bevesz-e a gyomrunk?
Az egyik internetes közösségi oldalon valaki megjegyezte: ha az MKP-sok lettek volna ott, ők is hasonlóan cselekedtek volna. Üzenem az illetőnek: nem tettünk volna így.
Őry Péter
